A valóságban van már kimutatható hatása az elmúlt évek intézkedéseinek, azon kívül, hogy elméletben biztonságot nyújthatnak egy fiatalnak?
Igen, hiszen jelentősen, mintegy 20%-kal nőtt a gyermekvállalási kedv. Ahhoz azonban sokkal több időre van szükség, hogy rögzüljön az emberek tudatában, hogy ma Magyarországon a gyermekvállalás egy támogatott, elismert döntés. Ez nem megy egyik napról a másikra: idő, amíg tudatosul, hogy Magyarország családbarát ország, ahol stabil, biztonságos, kiszámítható a családok támogatása is. Lehet egy fiatal nő meggyőződése, hogy a gyermekvállalás szép és jó, de ha az állásinterjún – a jogszabályok védelme ellenére – felteszik neki a kérdést, hogy mikor tervez gyereket, vagy ha három gyerek után visszamenne, és nem talál munkát, az bizony nagyon elkedvetlenítheti. Azt gondolom, hogy elindultunk a jó úton, munkaadói oldalról is egyre többen ismerik fel, hogy a korábbi mentalitáson változtatni kell. Fontosak a minták is, a „divat”. Ha egy fiatal a szűk környezetében, a baráti körében azt tapasztalja, hogy vannak olyanok, akik bátran belevágnak a családalapításba, az jelentős ösztönző erővel bír. A kortársak hatása nagyon fontos.
A nagy igyekezet nem hathat visszásan egy bizonyos szint után?
Az elvi lehetőség meglenne erre. Ezért sem szólunk bele, ki milyen magánéleti döntéseket hoz. Pusztán elismerjük, hogy a felelős gyermekvállalás értékes szolgálat, és támogatást, segítséget adunk. A célunk az, hogy amikor késznek érzik magukat a fiatalok, akkor minél kevesebb akadályba ütközzenek, minél kevesebb legyen bennük a kétely, és a mérleg a családalapítás felé billenhessen.
Tehát a kormány részéről ez inkább a biztatás, mint kényszerítés?
Egyértelműen. Biztatás, és nem kényszerítés, ezt határozottan ki kell mondani. Szó sincs kényszerítésről, de biztatásról, támogatásról, elismerésről mindenképpen. Fontos az is, hogy hiteles, pozitív példákat helyezzünk előtérbe. A pozitív példák engem is erősítettek:
nekem is nehéz volt, de belevágtunk, és soha nem bántuk meg.